Oláh Hunor

Képzelt világban

Képzelt világban képzelt örömet éreznék,
Képzelt világban magam mellé bánatot képzelnék,
Képzelt világban dönthetnék jó vagy rossz felett,
Képzelt világban mehetnék tenger alatt vagy felhők felett.

Képzelt világban a bármi is megtörténhet:
Hegyről ugrok, s csodaszép virágok közt kélek,
Patakban fürdök, majd az óceán ölében napozok,
Esik reám az eső, de csak a szivárvány simogat karomon.

Képzelt világban a lehetséges is lehetetlen:
Fölfelé sétálok, ám soha nem leszek az emeleten,
A tavat bámulom, egy pillanat alatt kiapad minden cseppje,
Nappal van, az este s éjszaka virrad a nap szertelen csenddel.

Képzelt világban képzelt mosolyt mutatnék,
Képzelt világban képzelt könnyeket hullatnék,
Képzelt világban némán is lehetnék hangos,
Képzelt világban a bolygó is lehetne lapos.

Képzelt világban a gyors is csak lassan repít:
Két pillantás között akár egy óra is telik,
Villámlik, s én tisztán látom percekig a csóvát,
Szólnak hozzám, de a hang későn ér csak hozzám.

Képzelt világban szinte mindent képzelnék:
De a szerelmet nem! Semmiképp sem élvezném.
A képzelt világban lehetetlennek érezném.
Mert a szerelmet a valóságban élem én.