Bőr István Pbor

Őszi képek

Sötét, szürke felhők kúsznak rá a tájra,
éhes cinkék hada teraszomra szállva
kedvesen fecsegnek, élelmet keresnek,
megszépítik ők az őszi reggeleket.

Égig érő fenyves sudár szálai közt
a derengő napfény űzi szét a ködöt.
Csend honol a bércen, az őszi virágok
tarka szőnyege pompázik, ahol járok.

Csuszkák, harkályok és cinkék kedves hada
kíséri utamat erdőben haladva.
Nézem a természet ezernyi csodáját,
jól magamba szívom éltető illatát.

Tarka lombú fákon cikázó napfényben
összebújó ágak pompáznak szerényen.
Rozsdabarna, sárgán aranyló avarban
sétálva csodálom szépségedet, Mátra.

Egy csörgő kis patak búcsúzik a mélyben,
nem sokáig látszik ég kékje tükrében.
Közelítő felhők hóterhüket hozzák,
lehulló pelyheik az erdőt borítják.

Természet megpihen, készül a tavaszra,
emberek százait hívja a szabadba.
Éltető lehelet költözik lelkünkbe,
a Mátra szépségét bevési szívünkbe.