Szerző

Laták Izabella

Életkor: 17 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 129 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Laták Izabella

Otthon

Otthonom rideg és magányos,
Szeretetet keresve se találok.
Látásom már lassan homályos,
Kérlelve egy jobb helyre sóvárgok.

Valaki mentsen ki
Ebből a börtönből, innen el.
Ordításom hallja meg valaki,
Könnyeimet már nem nyelem el.

Fájdalmam süket fülekre talál,
A rémálom mindig is megtalál.
Ez sajnos, a való élet,
Ahol az anya veszi el a lányától a létet.

Ezt az életet nem én kértem,
De azért remélem, túlélem.
Segítségre lenne szükségem,
Otthon mégse kérhetem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


adamne2018. december 13. 17:37

Remélem elmúlik ez a szomorúság, fájdalom a lelkedből kedves Izabella. Boldogabb időszakot kívánok neked!!!!!
Versedhez szívből gratulálok szívvel, szeretettel:Manyi

VassLaszlo2018. december 13. 14:54

Szívből szóló szomorú vers. Remélem minden rendben lessz Izabella. Legyen sok ilyen gyönyörű vers. Szeretettel :Lacika

Metta2018. december 13. 09:41

Kedves Izabella!
Fájdalmas sorok!
Remélem minél előbb helyreáll a béke!
A versed remek lett!
szívvel,szeretettel!
Margit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom