Tűnőfény
Arcom hideg, fehér maszkját
ordítom. A pontos menekülés
sakktáblája is falfehér. Minden
lépés önmagához ér. Így
történik, hogy különben is...
Az ember születését kihordja
a világ.
Szökhet a fény, de sötét oldalát
sem felejti el, két tónus közé
szorítja magát, mert jó lenni
valakivel. Átléphet határt,
teremthet, sávot húzhat,
megszeghet, de szabása
megindul, és ugyanolyan lesz,
mint a kezdet.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Sida2019. augusztus 14. 20:51
Ezt a verset érdemes többször is elolvasni!
Gratulálok!Si
Lakatos.Zsolt(szerző)2018. december 21. 10:38
@Callypso: Köszönöm és viszont!
Callypso2018. december 18. 17:25
Nem könnyű a gondolat, mégis remek és nem mindennapi költeménnyé formáltad... Örömmel olvastalak és szeretettel gratulálok hozzá, kedves Zsolt! Legyen kellemesen békés, ihletben gazdag délutánod! (:
Lakatos.Zsolt(szerző)2018. december 18. 08:55
@Bogsika: Köszönöm!
Bogsika2018. december 16. 18:20
Figyelőmbe vettelek :Tünde