Szerző
Ullrich Miklós

Ullrich Miklós

Életkor: 24 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 108 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 16.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Ullrich Miklós

Aztán eltelt egy hét

Ma is éreztem, ahogy a múlt szele arcom finoman pirossá tette,
de felmelegített az otthon melege, ahogy minden hidegem elvette.
Most látom, ismét vannak színek, csak a táj egyre fakóbb,
kezdet nélkül nincs vég, de manapság már minden előbbre valóbb.
Érzések, vágyak, vagy említsem az álmokat,
mind megfakul, ahogy csalódok túl sokat.
Bár a fény nem alszik ki, csak pislákol, mint az élet,
lángol a tűz, és magával mindent eléget.
Aurea mediocritas, sajnos, ez távol áll tőlem,
adnék még, ha tudnék, de sajnos, nincs sok már belőlem.
A válasz mégis adott,
új nap és új remény adatott.
Senki se veheti el tőlem, mégis féltem
keveset, de a félelemhez mégis eleget éltem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bogsika2018. december 16. 18:28

Figyelőmbe vettelek,tetszett a versed :Tünde

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom