Mindennapi
Itt van, mindennap látom...
De még sincs itt.
Itt vagyok, mindennap lát...
De mégsem lát.
Átnéz... mást lát
...átnézek máson,
Hogy őt lássam.
Néz, de nem lát...
Hé, mi történt?
Néz és lát?
Észrevesz és néz?
És másokon átnéz?
Á, nem. Tévedtem.
Valaki olyan bűvölt,
Az igazságon átnéz,
És álmot lát...
De mikor rájön,
Hogy álom, nem valóság,
Mint rémálomból
Ébredő őrült, üvölt.
Szerelme után kiált.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kodrane2018. december 22. 18:32
Érdekes gondolatok, szívvel olvastalak!
Metta2018. december 21. 07:05
Remekül leírtad !
Szívvel,szeretettel !
Margit
atelk2018. december 20. 23:21
Tetszik versed. Ismerős ez az állapot.
ereri2018. december 20. 09:27
''Átnéz... mást lát
...átnézek máson,
Hogy őt lássam.
Néz, de nem lát...''
Bizony, ez a jelenség örökre megfejthetetlen! Nagyon tetszik a bemutatkozó versed! Klassz a téma, tartalmas és tanulságos a mondanivaló! Gratulálok és nagy-nagy, biztató szívet hagyok mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.
m.falvay2018. december 19. 22:20
Van ilyen lelki állapot , egyszer kigyógyulunk belőle és bánjuk nagyon .
Szívvel Miki