Tegnap fényei
Telnek az évek, s észre se` vettem,
hunynak a fények még sebesebben.
Gyűlnek a polcon képek is immár,
észre se` vettem, ahogy a csillár
alig emittál.
Emlék a fejben, tettek a kézben.
Nem lehetetlen, hogy elenyésszen
az, ami hajdan természetes volt.
Virrad az égen fenn a vörös hold,
fénylik az égbolt.
Lám a sötétben, mégis csak látok,
barna kötényen sárga virágok,
sárga virágon barna kis méhek
lepnek el mindent, ahova lépek.
Mennyi kis élet!
Mégis a tegnap az, amit nézek,
nyugodni nem hagy, és mint egy fészek,
melegen tart, de mérgezi lelkem.
Felednem kéne, ám nekem ez megy
legnehezebben.
2018. december 13.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
DianaS2019. január 7. 22:57
Jó, tetszik a ritmusa!
somluca2018. december 19. 23:23
Egészen elvarázsol a versed dallama.