Földesi Roland

Tegnap fényei

Telnek az évek, s észre se` vettem,
hunynak a fények még sebesebben.
Gyűlnek a polcon képek is immár,
észre se` vettem, ahogy a csillár
alig emittál.

Emlék a fejben, tettek a kézben.
Nem lehetetlen, hogy elenyésszen
az, ami hajdan természetes volt.
Virrad az égen fenn a vörös hold,
fénylik az égbolt.

Lám a sötétben, mégis csak látok,
barna kötényen sárga virágok,
sárga virágon barna kis méhek
lepnek el mindent, ahova lépek.
Mennyi kis élet!

Mégis a tegnap az, amit nézek,
nyugodni nem hagy, és mint egy fészek,
melegen tart, de mérgezi lelkem.
Felednem kéne, ám nekem ez megy
legnehezebben.