Szerző

Bacsó Nándor Róbert

Életkor: 21 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 115 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Bacsó Nándor Róbert

Szomorú

A boldogság lassan elmúlik, az édes ízét újra
átveszi a keserű.
A rózsaszín felhő lassan szertefoszlik, s a mögötte fekvő összes gond újra meglátszik.
A mosolyt felváltja a savanyú pofa, s a száj
már nem beszél, mint az árus kofa.
Csend van. Nincs már mit mondani.
Az időm lassan lejár, minden perc egyre hosszabb. A türelmem elért a határra.
Fáj minden szó, amit kimondok, fáj minden kérdés, mit füleimmel hallok.
Fáj minden, amit érzek. A szívem feszít, majd szétszakad.
Elveszített mindent, nem maradt neki semmi. Miért? Miért nem szereti őt senki?
Nem fontos ő senkinek. Számára nincsen hely se szívben, se lélekben, se gondolatban.
Miért? Miért nem gondol rám senki?
Vannak barátok, van pénz és étel.
Vannak szavak, van család.
Van minden, és még sincs semmi!
Üres vagyok, lelkem megtört s gyötört. Szívem szakad és szakad, míg végül teljesen megszakad!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sebi2020. június 12. 00:26

na bakker pont így voltam én is...
írj rám és elárulom mi a boldogság titka ...!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom