Szerző
Baranyai Csaba

Baranyai Csaba

Életkor: 26 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 114 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Baranyai Csaba

Igazság tükrében

Volt egy város messze innen
Messze tőle bármi Isten
Életek szépen napról napra
Lelküket mind hátra hagyva

Nem volt senki kedves náluk
Követték a saját álmuk
Céljaikat folyton hajtják
Mások szavát meg se hallják

Bárki legyen útban nekik
Akár helyben agyonverik
De a város szép volt maga
Minden háznak díszes fala

Körkörösen épült minden
Egy kiálló tégla sincsen
A központban csodás főtér
Körülötte nagy nézőtér

Középen egy tükör állott
Melyre minden ház rálátott
Ez a tükör volt az alap
Mihez épült város maga

Nem volt díszes se nem pofás
De volt benne ami csodás
Nem magadat láttad benne
Hanem csak a saját lelked

Legtöbben már rá se néznek
Ne lássák azt mitől félnek
Nem látni mást csak sok szennyet
És ki látja mind ledermed

Eként éltek itt a népek
Csinosítják az önképet
Nem nézik az igazságot
Hajszolják a gazdagságot

Ám egy napon jött egy vándor
Olyan aki járt már bárhol
Felkereste ezt a tükröt
Látni vágyta a nagy trükköt

Ahogy aztán belenézett
Az a látvány elemésztett
Olyan fényes volt a lelke
Hogy ki látta megdermedtek

Körégyűltek megcsodálták
Válra vették feldobálták
Látták van még benne remény
Mert e lélek csupa erény

Kapott is egy házat gyorsan
Legközelebbit a sorban
Tanár lett ő azon nyomban
Keresték őt jóban gondban

Segített is ahol tudott
Híre gyorsan messze jutott
Látványosság lett ő hamar
Hisz egy ilyen nagy port kavar

Teltek múltak hetek évek
De még mindig jöttek népek
Maga volt a tiszta erény
Ha még mindig maradt remény

Sok év alatt hozzászokott
Hogy hírneve sose fogyott
Ám egy napon nem jött senki
Ilyen nem is szokott lenni

Így hát aztán dolga híján
Sétálni ment utca síkján
Nem törődött nagyon mással
Nem számolt még el a mával

Sétált erre sétált arra
Majd elment még ugyanarra
Végül újra ott mint régen
Ott állt megint középen

Régi társa ottan várta
Már messziről tisztán látta
Haladt felé babonázva
A béklyókat mind lerázva

De mikor most belenézett
Éji sötét visszanézett
Cseppnyi fény se volt már benne
Elnyelte a város szennye

Hírnév siker csoda várta
És a város be is zárta
Egy lett most már ő is köztük
Elfogyott már minden könnyük

Körbenézett más is látta
Olyan akik hozzájártak
Szó se kellett körégyűltek
Rendőrért ők gyorsan küldtek

Megragadták elhurcolták
Mindenétől megfosztották
A nagykaput leengedték
Város szélén elengedték

Elzavarták onnan végleg
Sok-sok évek ennyit értek
Meggyalázva kezdett kúszni
Míg végül már tudott futni

Futott amíg lába bírta
Közben búját mind elsírta
Sötét lelke útitársa
Útvégéig cellatársak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gypodor2018. december 29. 10:20

Érdekes vers! Végigolvastam. A cím egy kicsit lejáratott lemez. A vers elgondolkodtató. Az igazság a valóság ellenőrizhető tényei, és az erről szóló állítások megfelelése egymásnak. Az egyik legvitatottabb filozófiai fogalom – az olyan fogalmakkal együtt, mint például a ''szépség'', a ''létezés'', a ''kötelesség'' vagy ''Isten''. Tükörbe nézve csak egyfajta szépséget látunk, élve csak egyfajta létezést élhetünk...
Nehéz volt a tanulságot is megkeresni.
Szeretettel
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom