Szerző

Linette Iron

Életkor: 24 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 147 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2018. december 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Linette Iron

Halhatatlan

mikor az éjszakai szél súgja
fülembe az álmosságot,
akkor érzem azt, hogy mennyire
vigasztalhatatlan hiányod.

csak egy fél ölelés, egy halk szeretlek,
vagy egy cuppanós arcra-puszi
is elég lenne ebben az őrlő kesergésben,
elég lenne, de nem kellő mennyiségű.

ha most itt lennél, te is tudnád,
hogy mennyire hiányoztál,
de most sem vagy velem,
szóval nem-ittléted égetve fáj.

az űr, ami szívemben rejlik,
csak tovább erősödik egészen
hajnalig, mikor nyikorogva nyílik
a fehér tölgyfaajtó.

napkelte előtt besurransz a házba,
s mintha el sem mentél volna, átveszed pizsamád.
egy sanda mosoly után benézel alvó énemre,
lelked tudja: a mindenség vagy Te magad.

2018. december 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gbor892018. december 30. 11:18

Megindító vers, tele érzelemmel!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom