Szerző
Vers

A verset eddig 62 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 4.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Bányász Miklós

Harmadik ecloga

Difficile est longum subito deponere amorem
difficile est, uerum hoc qua lubet efficias:
una salus haec est, hoc est tibi peruincendum,
hoc facias, siue id non pote siue pote.
- Catullus

KÖLTŐ

Sírni szeretnék, ó, de a szárazság idebent vad
átokkal terhes. Valakim nincs már. Eleresztett.
Könnyeim ellopták. Kiraboltak tolvajok. Ízét
érezték a szívemnek, időmnek. S szerterepülnek
múltam csillagarany-szárnyú lepkéi ijedten.
Én így sírok, lásd e papíron hexameterben.
Megtöretett verslábak közt csak e Sóhaj ereszt el...

PÁSZTOR

Tán mert a tökéletest keresed?
Ejnye!
Immár három éve nem láttalak, ifjú!
Hagyd el daktilusaidnak lüktetését,
s gyere, térj be hozzám! Hagyd a formát!
Éljen
most csak az igaz gondolat - a valóság.

KÖLTŐ

...téged, mert Téged tisztán szerettelek.
Ó, pásztorom, ennyi volna csak, mondd? Egy sor
szép költői kép nélküli, hatos egység?
Vers-e még ez ettől? Hisz mit ér a szó,
mondd, ha úgyse hallja már, kinek megírták?

PÁSZTOR

Az, kinek nincs mit mondanod,
szavaidban csak hibát talál.
Az, kinek üzensz, hidd el, hibáidban is
hallja verseidnek hangját.
Nem a forma teszi naggyá gondolatod.
Gondolatod és az élted ékesíti azt a sort,
mely különben lásd, alliterál. Az egy
igazán őszinte sor.

KÖLTŐ

Bárcsak annak látná az a kék szempár is,
mely felém fordult az úton,
hol majdnem halálba múlt az éltem.
Mikor éberré ocsúdtam, már csak
hírből hallottam felőle.
De tudom, hogy ott volt velem. Érzem.

PÁSZTOR

Ott volt. Megköszöntem néki,
hogy vigyázott rád. Majd mutatott
egy véres, szakadt gyapjuruhát.
Azt mondta: a szíveden volt,
azt béklyózta. S mikor épp leoldozni akarta volna...

KÖLTŐ

Lázálmomban szívébe belé téptem.
Rettenetesen fájt.

PÁSZTOR

Gyapjad súlyos teher.
Most is az van rajtad.
Szívedből körbeteker
mindent. De az Ő szívét is,
hidd el, lágyan betakartad!

KÖLTŐ

Érte nőtte ki magát belőlem
az a szerelem. Tudod, barátom,
egyre jobban érzem, hogy mennyire is fázom.
S most már a tavaszt várom.

PÁSZTOR

Hisz végül meghajtja a búza magát, ha megérik.
Látni, hogy egyre javulsz. Itt vagyok érted, ezért
tépd ki szivedböl a tőrt, és döfd a szivébe a múltnak,
mely támadja jövőd. Éljen most a való!

KÖLTŐ

Akkor ezt a véres gyapjat
hadd tépjem ki most örökre.
Íme a valóság:
Fogsz Te még ott fázni,
hol forró nyár várna Rád.
Sírni ott, hol senki sem lát.
Ne csodálkozz! Ne fogadkozz!
Érezni, szeretni szerelemmel
egyedül csak tőlem, értem és miattam tudtál.
Nem vádollak. Emléked súlyát
az idő elemeire bontja,
s nem lesz több pár porrá holt
hóvirágnál. Bennem csak
megszépült jövendőmet táplálja már.

Budapest, 2013. január 27-30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


molnarne2019. január 4. 19:14

Nagyon szép soraidhoz szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

Gant_Elizabet2019. január 4. 16:31

Kedves Miklós,
Versed megérintett. Nagyon szép költeményt írtál, melyhez szívvel gratulálok.
Szeretettel,
Elizabet

e.hajna2019. január 4. 15:37

Fantasztikusan jó! Gratulálok!
Hajna

gypodor2019. január 4. 15:32

Jó vers! Tetszik a hexameteres indítás.
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom