Szerző

Grojačević Botond

Életkor: 17 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 143 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Grojačević Botond

Hol vagy?

Magába nyel a kút, melyben csak tükörképem
szerettem volna látni, amint éppen
a távolság emésztő kardja
ártatlanul öl.

Két szív, két egybefolyt könnycsepp
táncát bú jege fagyasztja meg.
A remény, mint kis láng
melegíti föl.

Szívtelen a sors, mely hozzád vezetett,
mely üres szívemre tette kezedet,
és irányt tovább nem adott.
Ballagok vakon...

Világ, miért lettél olyan széles,
hogy a távolság fájón éles
kése ismerős lelkeket
üthessen agyon?

Kitépem a szemem, s látni akarlak.
Tudom, hogy én választottalak:
mikor rólad elmélkedem,
szívem nem tétova.

Testünk elkerülhetetlenül múlik majd el,
mégis ölelésed boldogsága kell,
hogy némán álmodjak jövőt
veled kézen fogva.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom