Szerző
Varga Annabella

Varga Annabella

Életkor: 19 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 103 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Varga Annabella

Utolsó korty szerelem

Csak, ha tudnék írni,
Csak, ha még egy kicsit tudnék sírni,
Csak, ha még egyszer átölelnél,
Csak, ha egy percre újra szeretnél,
Ha csak tudnék írni:
Akkor lenne csak értelme a levegőnek,
Akkor érezném magam újra embernek,
Akkor lennének igaziak az angyalok,
Akkor lennék csak önmagam, ha újra látnám arcod,
Ahogy legördül egy kusza könnycsepp,
Ahogy rám nézel, és máris nevetsz,
Azt a csorba mosolyt látnám kisfiús arcodon,
És csak még utoljára megcsókolnálak a fáradt hajnalon.
Tétlenül fekszem elveszve a köd homályában,
Mosolyod ívében, homlokod gyöngéd ráncában...
Csak, ha tudnék írni,
Akkor festhetném olyan szépen a szavakat,
Mint te a finom érzelmekben magadat,
Könnyű lepelként adnám rá a világra,
Ahogy te borítottad rá csókjaidat arra a lányra,
Aki egyszer én voltam,
De mint rózsaszirom, lehulltam.
Bárcsak gyöngéden írhatnám le, mennyire hiányzol egy-egy kusza percben,
Ahogy a kávémat iszom minden reggel,
És csak úgy megjelensz árnyként,
Én pedig csak kortyollak szép apránként,
Nézem, ahogy elfogysz az emlékekkel együtt,
Hiányzol, de mint váratlan vendég, várom, hogy eltűnj
És elhűlj
Végleg, az utolsó korty szerelemmel,
A hamuval, ami többé már fel nem lobban, nem perzsel,
Nem éget és nem melegít, csak a tűz helyét jelzi, hogy ne feledd,
Ha tudnék írni, én a világ közepébe vésném, te voltál az első szerelmem.

2018. december 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Glali1002019. március 4. 20:35

Valóban megható, hosszú soros vers született!

Napfelkelte2019. január 24. 03:19

Nagyon megható, szívvel olvastalak

annabellavarga(szerző)2019. január 7. 20:05

@41anna: Köszönöm szépen!

annabellavarga(szerző)2019. január 7. 20:04

@gypodor: Köszönöm szépen!

41anna2019. január 7. 10:31

Kedves Annabella!

Gyönyörűen írtál a szomorúságról a végetért nagy mindent elsöprő szerelemről!
Megéltem!
Első szívvel olvastam!
❤ 1. Melinda

gypodor2019. január 7. 10:22

Hatásos cím, szép vers, de hol van még a pohár alja?
Tetszik.
Szeretettel
Gyuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom