Szerző
Boda János

Boda János

Életkor: 29 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Boda János

Már egy hete, hogy elmentél

Már egy hete, hogy elmentél.
Az időt morzsolgatom kezeimben,
és ahogy porlad lassan, szüntelen,
úgy porladsz te is apránként énbennem.
A hiányod nem engedi lüktetni szívem,
s napjaimban nincs óra, s talán perc sem,
hogy ne gondolnék rád. Hol vagy most?
E rideg világ melegít-e még
fáradt, magányos napjaidon,
s élnek-e még csókjaim szirmos ajkaidon?
Te már lehet, hogy továbbléptél talán,
és nem gondolsz oly melegséggel reám,
mint ahogy én gondolok most reád.
Nem tudom már, hogy mi van veled,
de jó lenne még fogni a kezed,
jó lenne még újrakezdeni,
de már elmentél, nem tudok mit tenni.
A nap sem melegít, az étel sem laktat,
nem telik az idő, és minden szó hallgat.
Gyomromba szúr az elfogadhatatlan,
hogy egyszer csak kiléptél az életemből,
és csak az üres szoba maradt utánad,
amibe fájó szívem szorongva bezártad.

Már egy hete, hogy elmentél.
Nehéz, bár tudom, hogy el kell fogadjam,
ami most még elfogadhatatlan,
hogy elengedjem a még bennem élő érzéseket,
amik fojtogatva vetnek fel bennem újabb kérdéseket.
De túl sok minden van, amit el kell engedni,
s ha nem jön hozzád hasonló, tán évekbe fog telni...
A megélt pillanatok, amiket rám hagytál,
most azokba mártózom szüntelen,
kapaszkodom a múlt képeibe,
de ezzel már csak magamat emésztem.
Minden embernek fáj, aki valaha szeretett,
s mindenki így végzi, ha valakit elvesztett.

Már egy hete, hogy elmentél.
Látlak, mintha itt lennél, s bár a könny elvakít,
újra és újra megszül a képzelet, hiába nem vagy itt.
Látom, ahogy reggel főzöd a kévét,
ahogy a tükör előtt szárítod a hajad,
látom, ahogy felöltözöl, rendbe szeded magad.
Látom a mosolyt, látom a szemedet,
látom, ahogy hozzám bújsz, ahogy keresed a helyedet.
Még ezernyi kép van, amiben létezel,
s még ezernyi hang és mozdulat,
de már nincs itt a tested, ami esténként megnyugtat.

Már egy hete, hogy elmentél,
most itt fekszem egyedül,
az ágy nélküled melegít,
és helyetted már csak a paplan ölel.
A könnyek segítenek, hogy kioldjalak lelkemből,
és vigaszra leljen bennem örök emléked: az arcod.
Körülöttem csend, lelkemben sikoly,
s közben napjaim számolom, elszámolom...
De egyszer majd elmúlik a fájdalom,
tudom, hogy egy nap majd tovább kell lépnem,
de addig még emléked párszor felidézem,
és közben a lelkemben a morzsáid is elszállnak az időben,
és arcom majd újra vidáman ragyoghat a tükörben.
S majd végül a fejemben elhallgat minden fájó nesz,
és nem lesz több érzés irántad, ami majd megmérgez.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bodajani(szerző)2019. január 16. 10:23

@e.hajna: Köszönöm szépen!

e.hajna2019. január 16. 09:14

Ez az érzés, a magány, a hiány, az emlékek felvillanásával való küzdelem nagyon fájdalmas tud lenni. Akkor is, ha - ahogy írod is - tudjuk, sejtjük, hogy elmúlik majd. Nagyon szépen írtál a megküzdés folyamatáról, és tetszik, hogy megjeleníted benne a majdani újrakezdés reményét is.
Szeretettel:
Hajna

Bodajani(szerző)2019. január 12. 14:20

@Martonpal: Köszönöm, Attila!

Bodajani(szerző)2019. január 12. 14:20

@kevelin: Köszönöm szépen!

Martonpal2019. január 12. 09:38

Az emlékek sokáig élnek,lehet,hogy örökké!
Utánozhatatlan stílusban,nagyon szépen írsz a szerelemről,a csalódásról.Tetszik.
Gratulálok...attila
3.

kevelin2019. január 12. 07:35

Nagyon szép vers kedves János ! Őszinte szerelem átèrzed rendesen.Sajnos a szakitàs ès az egyedüllèt vàltotta ki belőled.Kivànom hamar vigasztalodj!Szívvel Kevelin

Bodajani(szerző)2019. január 12. 04:45

@ambrus.magdolna: Köszönöm!

Bodajani(szerző)2019. január 12. 04:45

@A.Adel: Köszönöm szépen! Jobbulást!

A.Adel2019. január 11. 22:02

Csodás ez a vers. Hasonlóan érzek most én is, talán ezért hatottak meg így soraid. Együttérzéssel kívánok szebb napokat és boldogabb szerelmet!

ambrus.magdolna2019. január 11. 20:00

Nagyon friss még a lelki sérülés:szomorúan-szép versedhez, gratulálok!
Üdvözlettel.Magdi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom