Szerző
Vers

A verset eddig 52 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Skultéti Balázs

Végig

Nem szólok egy szót sem, csak nézlek a távolból,
ajkad puhasága hozzád láncol.
A fény, amit elhozol,
mindenért kárpótol.

Úgy szomjazom, kérlek, add a csókod,
boldoggá teszel, szíved kezembe adod.
S csókokkal köszöntesz,
sötét vermemből megmentesz.

Te vagy az otthonom,
benned, mosolyodban találom.
Magadhoz húzol s megcsókolsz,
s e hosszú, forró csókkal láncolsz magadhoz.

Szerelmesek szíveink, tűzben égnek,
telhetetlenek, még többet kérnek.
Együtt dobognak,
egymás csókját fogjuk fel drogoknak.
S ne akarjunk véget vetni nekik,
hiszen ők a mi végtelen pillanataink.

Azok az álombéli percek,
melyek minden bút felejtetnek.
S ahogy szemembe nézel,
csak egy ezredmásodperc, s máris megigézel.

Hihetetlen ez az erő, mi hozzád húz,
percről percre ajkaid hiánya nyúz.
Gondolat vagy, emlék s új élmény,
csak mi ketten a világ szélén.

S odáig, a végéig maradok,
ha azt szeretnéd, sírva fakadok.
Nem rejtem el gyengeségem, álarcom eldobom,
szívem összes őszinte csókját neked adom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


molnarne2019. január 12. 18:54

Gyönyörű vallomás nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom