Szerző

Maár Bence

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 117 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Maár Bence

Ez vagyok én...

Ez vagyok én,
Ki ma már mindent megítél.
Hát ez vagyok valóban,
De az emberek szerint ez csalóka.
Kicsiként még mindent elhittem,
Mostanra meg már mindent elvettek,
Ezek ellenére hajt engem az élet,
Mert tudom, hogy most kell élnem.

Az óvodás évek nekem homályos,
Az általános pedig talányos.
Pedig ott volt probléma,
Nem is kevés, de ennyi dióhéjban.
Végén volt a nagy választás,
Vajon ki s merre, hogyan megy tovább,
Én is döntöttem, mint mindenki más,
De ez a döntés mára már vitás.

Kis idővel meg is történt a váltás,
És úgy éreztem magam, mint egy kismadár,
Ki a fészekben van még, és a szárnyát próbálgatván
Jutna el a végtelen, kék égre, menne is talán.
Ahogy múltak a napok, hetek és az évek,
Úgy éreztem magam egyre jobban elveszettnek,
De ezek tettek csiszolt gyémánttá engemet,
És az életem nem itt, és nem most érhet véget.

Az élet, a karma vagy a sors, hívjuk úgy, ahogy akarjuk,
A szerelemben sem volt velem bőkezű, bátran mondhatjuk.
Sosem kaptam viszonzást, mindig csak a vágyakozást,
Pedig nyitott szemmel járok, csak az a baj, hogy nem látok.
Nézni és látni nagy különbség, pedig én vak sem vagyok,
És így küzdök az élet minden egyes percéért, kardot ragadok,
Véremet pedig ennek szentelem, és legyőzhetetlen maradok,
Egyszer majd valaki felfigyel erre, és akkor fegyverem elrakom.

Az ember mindig maradjon erős és vidám,
Mert nem tudja, a túloldalon mi vár.
Bontakozzon ki a személyed, ez jár,
Ismerd meg a beteljesülés illatát!
Merj őszinte lenni, sokan elvárják ezt,
Még annak ellenére, ha negatív is ez,
Valaki emiatt szeretni fog, valaki ellened megy,
De az életed ezzel az eszmével bizony a legszebb lesz.

Ez vagyok én,
Ki ma már mindent megítél.
Hát ez vagyok valóban,
De az emberek szerint ez csalóka.
Kicsiként még mindent elhittem,
Mostanra meg már mindent elvettek,
Ezek ellenére hajt engem az élet,
Mert tudom, hogy most kell élnem.

2019. január 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ditte1422019. január 17. 22:20

Kedves Bence!
Szinte egy önéletrajzi vallomást írtál nekünk.
Tetszik az őszinte megnyilatkozásod. Ebben a furcsa, gyakran kiismerhetetlen világban nehéz talpon maradni. Szorítok Neked.
Versedet szívvel, szeretettel olvastam: Erzsi néni

ditte1422019. január 17. 22:14

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

maarbence(szerző)2019. január 17. 22:02

@ereri: Nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esnek a kedves és a biztató szavak.

ereri2019. január 16. 13:49

Kívánom, hogy legyen erőd a hajtáshoz kedves Bence, mert úgy tűnik, hogy a tempó évről évre gyorsul. :( Gratulálok bemutatkozó alkotásodhoz, tartalmas gondolatmeneted mellett nagy-nagy, biztató szívet hagyva - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom