Szerző
Vers

A verset eddig 48 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Rákhel Norbert

A nem olyan jó

Csúnyán elbánt velem az élet, ezt akartad, élet?
Padlót fogtam, k. o. volt a javából, hozott sötétet... kút mélyet.
Akarok-e felkelni, tovább küzdeni? Vagy itt ér véget?
Veszek mély lélegzetet, s ez lesz az utolsó, mi éltet?
Még nem tudom, akarok-e tovább küzdeni, vagy egyszerűbb feladni.
Vékonyka hang mondja "nem ér annyit, mint az élted".
"Jó sajnálni magad? Ez most a világmindenséged?"
A nagy francokat, s végre feltápászkodom s körbenézek.
Cellaszéles falakat húztam magam köré, senki se bánthat.
Kútélmény megvan, látom az eget, de világossága ide le nem érhet.
Nagyot sóhajtok... csak annyit motyogok, "kicsellóztál velem",
összeszedem magam kijáratot keresek, min át elhagyhatom a helyet.
Falakon keresztül mintha hallanék valamit, mi akár beszéd is lehet.
Meg akarom hallani, érteni, tán segít innen szabadulni.
Több hang van, "ereszd el", vélem ezt hallani.
Jó-jó, de béklyómhoz még most is ragaszkodom, elereszteni nem akarom, pedig jó lenne...
Vékony hang mondja "hát tegyél érte".
Oké, oké, teszem, mit mondasz, elkezdek a béklyón matatni,
hátha van rajta rés, miáltal ereszt a béklyó, s ki tudok szabadulni.
S lám, a béklyó ereszt, jó újra szabadnak lenni,
de még börtönöm falai épek, s nem szépek, próbálnak visszatartani.
Megijedek persze, mi lesz akkor, ha kilépek közülük végre.
Leülök, lábam körül kezem összekulcsolom, s a hangokat félve hallgatom.
Hangok s szavak szállnak felém, mik azt mondják, csak ki kell lépni.
Talán értem is... több ember hangja ismerős, kik segítenének továbblépni.
Vannak újak is, kik azt mondják, "te életed, de legyél bátor kérdezni".
"Hogy lehet ez még ennél is jobb? Mi más lehetséges?"
Hülye mondatok, gondolom, de mormolom, erőt merítve az ismerősökből túl a falon.
Mintha... mintha fénypászma jelenne meg, és egy ajtót formáz a falon.
Kinyitom... s a káosz fogad a túloldalon, bámulom félig vakon...
Képek cikáznak oda s vissza... egy kép elém lebben,
egy kisgyerek fut felém, s mondja "apa", s tudom, ezt akarom.
Hát mondom a mantrát, mit kaptam, és elhagyom börtönöm, hisz választhattam.
A jövő mit hoz, még most se tudom, de magamat újra lebéklyózni nem hagyom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. január 14. 18:17

Nem egyszerű az élet, de a versed.jó.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom