Megfáradt lélek
Mikor egyedül vagy, s fázol,
Nincs melletted senki,
Nem, nem!
Senki sem ápol.
Senki nem tápol.
Egyedül egy életen át őrlődöm,
Magammal sem törődöm.
De mikor lesz már vége e féktelen magánynak?
Mikor érezhetem azt, hogy senki sem hibáztat?
Mikor leszek az a valaki, aki él, s nemcsak remél...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!