Szerző

Natalie Danaisz

Életkor: 49 év
Népszerűség: 92 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 162 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (14)

Natalie Danaisz

A köd

Alszanak a fák a kásás ködben.
Szárnyán nedves fénnyel madár röppen.
Foszló falakra ráfagy könnye a holdnak,
tátogó csöndekre károgó árnyak hajolnak.
Utcalámpák köpködnek a ködbe,
gyerekarcú szelek röpködnek röhögve.
Akit a köd elér, annak vállára ül,
odakint, idebent senki sem menekül.
Ködszirmú virágok a földig hajolnak,
ködbölcső felett a szél altatót dalolgat.
Varjak feketéje beleszürkül a ködbe,
amit a köd elemészt,
elveszik örökre.

Merre lépjek a köd elől,
ami él, ami él, menekül.
Körben a házak vad barakkok.
Ne siess, ne siess! Itt maradok.

Valaki jár itt, ágak törnek.
Oltsd el a lámpát, értem jönnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2019. február 4. 15:32

Szívvel olvastam a remek versed, gratulálok.
Ilona

Dpilu2019. január 21. 10:06

Csodás képekkel tűzdelt verséhez gratulálok, élmény volt olvasni, szívet hagyok.

berenyi.klara2019. január 21. 09:53

Nagyon szép, az utolsó sorok Kányádi versét juttatták eszembe(Valaki jár a fák hegyén)
Szívvel:Klári

Thgergo19892019. január 21. 09:17

Nagyon szép vers!
Csodás költői képekkel!
Szívvel, elismeréssel,
Gergő

atelk2019. január 20. 21:55

Tetszik.

Callypso2019. január 20. 20:22

Mélységesen szomorú, de nagyon átérezhető hangulata van és gyönyörű költeménnyé varázsoltad ezt az érzést... Nagy szívvel, szeretettel gratulálok, drága Natalie! Legyen szép estéd! Őszintén ölellek! (:

B...yL...o2019. január 20. 17:23

Pontosan így érezhet, aki magányosan sétál egy elhagyatott parkban, november 17-én délután, de hogy mennyi az idő, nem tudja, mert nem látni a toronyórát.
Gratulálok versedhez:
László

feri572019. január 20. 12:35

Alszanak a fák a kásás ködben.
Szárnyán nedves fénnyel madár röppen.
Foszló falakra ráfagy könnye a holdnak,
tátogó csöndekre károgó árnyak hajolnak.
Utcalámpák köpködnek a ködbe,
gyerekarcú szelek röpködnek röhögve.

Nagyon szép versed nagyon tetszik, szép alkotás.
Óriási Szívvel jelöllek kedvencnek
Szeretettel
Feri

SzaipIstvanne2019. január 20. 10:59

Kifejezo, remek alkotas. Szivvel idoztem versednel.

Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom