Szerző

Maár Bence

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 92 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Maár Bence

Kényszerített magány

Úgy érzem magam, mint a hajnalcsillag,
Messzi, egyedüli és egy a sok közül,
Viszont reggel a legfényesebb csillag,
És ezzel a legerősebb mind közül.

Mindent megteszek, ami tőlem telik,
Sokan ezt pedig kicsit sem értékelik.
Lehetséges, én vagyok túl odaadó,
De ez a természetemből fakadó.

"Jótett helyébe jót várj", mondják,
Pedig ezt mások csúnyán elrontják.
Nem számít nekik, ha a barátjuk szól,
Nem tudják, mit jelent a hála szó.

Az ismerkedésben is megtestesül ez,
Szépen, lassan távolodunk egymástól el.
Hiába a sok bók, hiába a nagy vallomás,
Meg is törünk, ha ő nem, akkor ki más?

Saját magam rabja vagyok legbelül,
Talán egyszer végre a kulcs is előkerül.
De ezt a kulcsot bennem nem találod,
Nézz magadba, és talán te megtalálod!

Eltűnők nyomtalan, szívem már hontalan,
Már mind haszontalan, mindenki gondtalan.
Most lelkem a világban vándorol immár,
Ami leskelődik, minden fellángolás iránt.

Ülök csak kint a sötétbe borult réten,
Magam gondolkodásra sarkallom,
Mert nincs, aki nekem sokat érne,
Itt az ideje nekem is hallgatnom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom