Vajda Dávid

Rejtett kettészakadás

Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig
Itt van az elmében, a gyilkos lelkében,
Ártatlan mosolyban, élőben és holtban:

Egy rejtett kettészakadás.
A szívben történt hasadás,
Amit a világ okozott,
Mikor hamisan zokogott.

Nagyon nehéz megérteni,
De túl könnyű megsérteni,
És akkor hamar eltapos,
Ami igen mindennapos,

Mert ez az élet nem kegyes,
Nem könnyű és nem is nemes,
De ha keresünk, láthatunk
Egy létrát, amin mászhatunk.

Fel a csúcsra, hogy leessünk.
Minden vágyat eltemessünk,
Eladjuk a hitet, reményt.
Nem is keresünk többet fényt.

Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig
Itt van az elmében, a gyilkos lelkében,
Ártatlan mosolyban, élőben és holtban:

Egy rejtett kettészakadás.
Egy belső, hazug tagadás,
Amit a világ okozott,
Mikor hamisan zokogott.

Fent a csillagok, lent a sár.
Egyszer tél, máskor pedig nyár.
Minden változik, de mégsem,
Mert most is olyan, mint régen.

A bolond szépen énekel,
Ami mindenkit érdekel.
Egy kis móka vagy egy kis tánc,
Majd vissza is kerül a lánc,

Pedig nincs is rá fedezet.
Itt már semmi sem fenyeget!
Mindent szabad, mindent lehet,
De mindenki múltban reked.

Hétfőtől vasárnapig, az estétől másnapig,
Reggeltől egész estig, gondolattól a tettig
Itt van az elmében, a gyilkos lelkében,
Ártatlan mosolyban, élőben és holtban:
Ez a rejtett kettészakadás.