Szerző

Virginás András

Életkor: 59 év
Népszerűség: 202 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 646 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (30)

Virginás András

Örökzöld

Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld,
így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.

Nem ült rajtuk senki - hej, biz régóta már,
utoljára akkor, mikor élt nagyapám,
- emlékszem a kertre - folytatja beszédjét,
a zsivaj, a nyüzsgés átszőtte zenéjét.

Vidáman fütyörész - rá most is emlékszem,
sok megsárgult emlék, párat megőriztem,
meggyújtja pipáját, egyet-kettőt szippant,
közben elbóbiskol, már-már alig pislant.

Most a hancúrozást csendesebbre fogjuk,
pipájának füstjét magunk köré fonjuk,
- velünk van ő ma is - mondja az öreg tölgy,
- lombhullató voltam, így lettem örökzöld.

2018. december 12.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kgjozsef2019. május 24. 21:05

Kedves András!
A mű gyönyörű, könnyeket csalt szemembe... köszönöm hogy olvashattam soraid!
Gábor

Dpilu2019. február 3. 15:44

Szívvel olvastam, gratulálok nagyszerű verséhez.

üdv István

Nichi-ya2019. február 2. 16:03

Nagyon megható alkotás. Sok szeretettel, szívvel olvastam.

1111112019. január 30. 11:09

Magával sodró, szépséges,hangulatos emlékezés kedves András, most is szívesen olvastalak. Piroska

Bulibogyo2019. január 29. 09:13

Szinte ott érzem magam én is, nagyon szép és kifejező sorok :)

gyorgyjeko2019. január 28. 22:24

Hangulatos emlékezésed szívet érdemel, üdv. Gyuri

Motta2019. január 28. 20:55

Szép emlékezésedet szivvel olvastam
Motta

lazarhzs2019. január 28. 20:18

Szép az emlékezésed.

kincseshaz2019. január 28. 20:11

A nagypapák felejthetetlenek! Gyönyörű alkotás!
Szívvel gratulálok. Ilona

roseprincess2019. január 28. 19:28

Ez annyira szép! Meghatódtam.
Szívvel, Alexa

196119612019. január 28. 17:45

az Árnyék és Fény fb. oldalon megosztottam

196119612019. január 28. 17:42

Nagyon szép!

Árnyék és Fény

friendly2019. január 28. 17:21

Kedves András !
Sugárzik a szereteted, tiszteleted nagypapád iránt,remek versben
írtad ezt meg, Figyelőmbe vettelek.
Szívvel,üdvözlettel:Gábor

Pflugerfefi2019. január 28. 15:01

A nagypapa emlèke nem halványuló ''örökzöld''!
Nagyszrrű vrrs!
Szívvel. Feri.

kicsikincsem2019. január 28. 13:20

Szeretem vers. Szívvel gratulálok.
Ilona

41anna2019. január 28. 12:56

Szép megható soraidat szívvel szeretettel olvastam!
Melinda

pete572019. január 28. 12:37

Szép párhuzam, szép emlékezés!
Szívvel olvastam verset:
Margit

Schmidt-Karoly2019. január 28. 11:42

Kedves András!
Az ''Örökzöld''-nek a színét tekintve nem kell feltétlenül zöldnek lennie, viszont ''Örökzöld''-dé varázsolhat elhalványult emlékeket.
Jó egészséget kívánok, szeretettel. Schmidt Károly.

HanyeczKaroly2019. január 28. 11:15

Örök emléket idéz fel az öreg tölgy, segít megőrizni a múltat. Szép, méltó versben állítottál emléket nagyapádnak. Szívvel, szeretettel olvastam: Karcsi

Gaborovics2019. január 28. 10:48

Nagyon szép.

Gabi

editmoravetz2019. január 28. 09:14

Megindító emlékezés - szívet érdemel.
Szeretettel gratulálok kedves András!

Metta2019. január 28. 08:22

''Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld,
így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.''
Gyönyörű versednél szívet hagyok!
Szeretettel!
Margit

Zsuzsa03022019. január 28. 06:21

Szívvel, szeretettel olvastam gyönyörű szép emlékversedet: Zsuzsa

Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld,
így szólt a tölgy hozzám - később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.

norabora2019. január 28. 05:46

Különleges, szép gondolat gördülékeny, élvezetes stílusban. Gratulàlok.

feri572019. január 28. 05:36

Megható, nagyon szép egyedi emlékezésversed András tetszik.
Szívvel gratulálok
Feri

Vox_humana2019. január 28. 00:28

Nagyon szép megemlékezés. Árad belőle a szeretet. Ezek az ''örökzöldek'' és ezek a magunk köré font pipafüstök teszik a napjainkat és a holnapjainkat teljessé.
Szívvel, szeretettel olvastalak.
Márta

SzaipIstvanne2019. január 27. 23:20

A vers ugy, mint emlekezes a nagyapara meghato, szep. Nekem maga a
vers felepitese is nagyon tetszik. Egyedi, koltoi, remek.
(Kicsit a magyar fogalmazas mar nehezebben megy, talan megis ertheto.)
Szivvel idoztem: Maria

gypodor2019. január 27. 23:02

Hát igen! A NAGYPAPÁK!!! Feledhetetlenek!
Szívvel
Gyuri

anci-ani2019. január 27. 22:57

''
Most a hancúrozást csendesebbre fogjuk,
pipájának füstjét magunk köré fonjuk,
- velünk van ő ma is - mondja az öreg tölgy,
- lombhullató voltam, így lettem örökzöld.''
Gyönyörű,megható emlékezés a drága Nagyapára!
Örömmel, szívvel, szeretettel olvastam:
Anci

Törölt tag2019. január 27. 22:16

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom