Szerző
Mohácsi Zsolt

Mohácsi Zsolt

Életkor: 33 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 535 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Mohácsi Zsolt

Névnapodra

Az idő még áll, úgy él bennem, mi volt rég,
Álmomból riadva mindig Őt keresem:
Bőre puha, ajka édes, teste forrón ég,
Csillogó szempárja tükrében elvesztem.

Selymes haja, mint napsugárnak aranya,
Forró nyári kora-alkonyban gyöngyözik,
Még mindig a fülemben édes hangja,
Emlékezem Rá, s szívem díszbe öltözik.

Ő talán az igazi, Ő tanított szeretni,
Ő csak az, kiért reggelente ébredek,
A szépet s igazat megtanított becsülni,
Miatta örülök még annak, hogy élhetek.

Ő talán az, kinek én csak hálát adhatok,
Ő csak az, kivel összekötném életem,
Miatta ebben a világban ember maradok,
Mert szívem vérzik, de éltet még vak reményem.
Isten éltessen, Drága Tüneményem!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom