mindennap
beleszövődtek álmai
fekete sárral
az áruló időbe - látta
mégis mosoly ült
fénytelen arcán
nem gyávaság - gondolta
és szárnyát tárta
ölelve vele
aki felé nyújtott kezet
új nap jött
most álmok ültek mellé
a sár már térdig
lehajtott fejjel
tenyérben volt öröm
kapaszkodott válláig
már a holnap is
elérte hogy hozzá siessen
a visszafordult úton
sárban taposott
arcát levél takarta
egyenes háttal indult el
arra hol nincs magány
fényesedik gyertyaláng...
mindennap.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:29
@montor: Köszönöm kedves Eszter!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:29
@Pflugerfefi: Köszönöm szépen szavaidat!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:28
@Motta: Köszönöm szépen kedves!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:27
@laszloklara: Köszönlek Klára!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:27
@Zsuzsa0302: Köszönöm Zsuzsa kedves!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:26
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:26
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:26
@feri57: Köszönöm kedves Feri!
Kozakmari(szerző)2019. január 30. 19:26
@feri57: Köszönöm kedves Feri!
montor2019. január 30. 10:45
Kifejező, fájdalmas, szép vers!
Együttérzéssel, szívvel
Eszter
Pflugerfefi2019. január 30. 07:57
Fájdalom szűrődik át a gyertyalángon!
Szívvel.
Feri.
Motta2019. január 29. 21:18
Fájdalmas, szép versed szivvel olvastam
Motta
laszloklara2019. január 29. 20:05
Remek, érdekes megfogalmazása van a gyásznak,tetszik
Zsuzsa03022019. január 29. 19:25
Szívvel, szeretettel olvastam csodaszép versedet: Zsuzsa
feri572019. január 29. 18:36
Szomorú, nagyon szép alkotás Mari
Szívvel, szeretettel gratulálok
Feri