Szerző

Magenta

Életkor: 18 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 204 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

dejavu, Eleonora, 1 láthatatlan tagunk

Magenta

Hagynám

A csönd hangosan nevet,
monoton zúg fülemben.
Halvány, sápadt emlékek
cikáznak fejemben.
Játszik ajkam ajkadon,
lelkem darabja szabadon
száll az éjszaka mámorában,
s csak Őt keresi másban.

Bűntudatom belém mar,
szétfeszíti légcsövem.
Hallom lépteit hamar,
hogy félelmem követ,
hogy mi lesz holnap,
mikor minden más lesz,
s hagyom, hogy elmém
minden darabkámat felemelje.

S fáj, fájnak a szavak,
hogy léted csak képzelet marad.
Fáj, hogy nem vehetlek
komolyan, csak amolyan
komolytalan kalandnak.
Pedig vágynék már hangodra,
mi gyengéden cirógatná fülem,
s körülölelné kételyed türelmem.

Hagynám, hogy meleged tüzeljen,
s érzéssé válna minden szavam.
Hagynám, hogy gyűlölet szülessen,
s utána rájönnék, hogy szeretlek.
Hagynám, hogy szemed kergessen,
s elvesznék íriszed mintájában.
S hagynám, hogy melletted
minden porcikámmal szelíddé váljak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


magenta(szerző)2019. február 3. 20:49

@Thgergo1989: Köszönöm! :)

Thgergo19892019. január 30. 10:13

Nagyon szépen versbe foglaltad érzéseidet!
Hatással volt rám és magával ragadott minden sora.
Elismeréssel, szívvel,
Gergő

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom