Szerző
Kajtár Sándor

Kajtár Sándor

Életkor: 67 év
Népszerűség: 160 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 215 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (22)

Kajtár Sándor

Megrekedve múlt és jövő között

A sírok úgy szaporodnak,
Ahogy az éveim fogynak.
Ott lent a nagy pusztaságban
Temetői halk magányban,
Ó, Istenem, hogy szerettek,
Akik most ott lent pihennek.
Gyerekkorom szép világa,
Fedi most sírok homálya.
Lassan elfogynak az arcok,
Eltemetett életharcok.
Mögöttünk egy nehéz század,
Jövő reménye csak látszat.

Szegények voltunk egykoron,
De volt sok szerető rokon.
Családok széthulltak mára,
Jólét talmi csillogása
Vakítja az embereket,
Száműzi a gyerekeket
Nyugatra, hol más az élet,
A jövőtől nem kell félned.
Az itt maradók megkopott,
Vén autókban ülnek, holott
Reménykednek még csodákban,
Míg beolvadnak néma nyájba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ervinbaksa19982019. február 14. 19:10

Szomorú - egyben -szép alkotás! Gratulálok! (20.)

SzaipIstvanne2019. február 14. 17:20

Kedves Sandor! Mar a vers cime kifejezo. Remek versed szivvel olvastam.
Egy megjegyzessel engedd, hogy eljek, a jovotol masutt
is felnek a dolgozo emberek. Sokakat nem a jolet talmi csillogasa uzte el.
Elnezesedet kerem. Maria

Metta2019. február 4. 23:41

Szomorúan szép versednél szívet hagyok!
Szeretettel!
Margit

Elizabeta2019. február 2. 13:34

Aj, de nagyon szép!

Zsuzsa03022019. február 2. 09:25

Szívvel, szeretettel olvastam remek, megható versedet: Zsuzsa

mariQ2019. február 2. 07:15

ez a beolvadás lesz a halálunk: Mari

Sanyipapa2019. február 1. 23:04

Remek
❤️ Sanyi

V.P.2019. február 1. 19:31

Remek vers, gratulálok neked!

kokakoma2019. február 1. 19:18

Nem hiszem,hogy kellenek szavak.... Szívvel,tisztelettel János

M.Laurens2019. február 1. 17:30

''Reménykednek még csodákban,
Míg beolvadnak néma nyájba.''
---
Ez lenne a jövő? De akkor miért van máris itt az a nyáj?
Ragyogó versedhez szívvel gratulálok.
/ Miklós /

lejkoolga2019. február 1. 17:20

Két élet között!
Szomorúan szép emlékezés és betekintés a mába.
Szívvel olvastalak, kedves Sanyi!
Olgi

lenartanna2019. február 1. 16:16

Szép, szomorú soraidnál szívet hagytam, kedves Sándor!

Golo2019. február 1. 15:57

Gyerekkorom szép világa,
Fedi most sírok homálya.
Lassan elfogynak az arcok,
Eltemetett életharcok.
Mögöttünk egy nehéz század,
Jövő reménye csak látszat.

Ezzel ellentétben bemutatod a mai viszonyokat. Az életen keresztül adsz társadalmi viszonyokról képet.

Szívet hagyok szeretettel: Radmila

molnarne2019. február 1. 15:47

Szomorú versedhez szívem hagyom szeretettel:ICA

sarahwyard972019. február 1. 14:49

Kedves Sándor!
Nagyon meghatott ez az életről és elmúlásról szóló gondolatsor, melyet versbe foglaltál! Gratulálok hozzá!
Tisztelettel,
Judit

Netka2019. február 1. 14:22

Gratulálok! Nehéz mondanivaló jó formában.

gypodor2019. február 1. 12:43

''Az itt maradók megkopott,
Vén autókban ülnek, holott
Reménykednek még csodákban,
Míg beolvadnak néma nyájba.''
Valóban sok a széthullott család. a nyugatra költözés, a talmi fény.
Jó vers!
Szívvel
Gyuri

feri572019. február 1. 11:50

Megható, szomorú verseden elméláztam, bizony úgy van ahogy írod Sándor
Hatalmas nagy Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom