Korsós Fanni

Lánykérés

A királylányért sok kérő kelt útra,
S mindegyikben volt egy cseppnyi csel.
Magában mind azt gondolta:
Kezét szép szavakkal nyeri el,
S a hátulütőt majd leplezi el.

A királylány pedig ablakán kinéz:
Tudta, Apja nem hagyná neki,
De tetszett a sok daliás vitéz,
Ki mind szép szavakkal édesgeti,
Hátha kezét egy meg is nyeri.

A királylány az elsőt hallgatja meg,
Ki kezében jóféle bort tart:
Ha hozzám jön, jól jár, higgye el, kegyed,
Mert feledtetem veled minden gondodat,
S csak vigadunk, nem törődve, mit hoz az új nap!

A királylány hallja, a másik ráfelel.
Szavát az elsőnek szakítja félbe:
Lehet, vele rosszat elfeledsz,
De velem minden mámorban lesz részed,
S örömöd, vígságod lesz temérdek!

A királylány most a harmadikra figyel,
Ki az első kettő helyére lép:
Velem, hidd el, oly gazdag leszel:
Ruhád, ékszered több lesz, mint elég,
S csak az kell, hogy elkérd!

A királylány a negyediket is észreveszi,
Bár igaz, ő kissé pocakos,
De így szól: Ha a kényelmet szereti,
Nála nem lesz soha fáradságból gond!
Lesz étel s pihenés s áldott nyugalom.

A királylány mindet vidáman hallgatja,
S választáson közben mélyen eltűnődik:
Hisz az egyik az örök ifjúságot ajánlgatja,
A másik sikert, melyért senki sem vesződik,
A harmadik hatalmat, melynél nagyobbról nem is álmodik.

A királylány kínjában azon morfondírozik,
Hogy mindegyiknek egy-egy próbanapot adna,
S ha nem válik be, majd valahogy szabadkozik,
De nem gondol rá, atyai házat elhagyva
Önmagát nekik kiszolgáltatja!

Ó, királylány, te balga! Míg kérőiddel szaladsz,
A jegyesed, kit Atyád választott neked,
Kapudban vár, hisz véget ért a harc.
A téged fenyegető sárkányt megölte,
S csak érted lobog szerelmes szíve.

De utánad fog menni, s nem maradsz kérőid börtönében!