Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 21 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 103 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Horváth Ádám (Adamovics)

Téli depresszió

A télnek hótakaróján
Csúsztatnám fagyott, bús ódám.
De most kívülről megfagyok,
Szívemtől majdnem meghalok.

Bár ellenáll tűznek, fagynak,
Ha mindig magamra hagynak,
Az érzelem örökre fáj,
Lehet bármilyen szép a táj.

Fejem végtagjaim között,
Csak puszta bánattal tömött
Gondolat süllyeszti mélyre,
Így nézek az olvadt jégre.

Legalább az olvad csendben,
Majd visszafagy, úgy van rendben.
Szívem hibernálva dobog,
De ez már nem is nagy dolog.

Sose lesz, mi sose volt még,
Hiába hittem benne rég,
Talán fele se volt igaz,
Hogy eljön egyszer a vigasz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. február 4. 21:07

Szomorú, nagyon szép magányversed
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom