Januári éj
Éji utcán sétál a csend,
lámpák fénykörében hezitál,
lélegzete kicsiny felhő,
s a hajnal jöttét lesi tán.
Hópelyhek hasztalan hullnak,
sikolyuk a sárba vész,
odvas mementót állít a múltnak,
a sok halott, kis csenevész.
Amott kóbor eb kódorog,
esti vackát keresi épp,
a kis utcában bizton jóllakott,
hisz lógó nyelvvel mosolyog még.
Hideg párafátylat ejt a térre,
szemérmesen gyászolja a tegnapot,
hiába vágyik hű melegségre,
komor harang kongat egy nagyot.
A szökőkút téli álmát aludja,
betakarják feketére kopott fák,
bánattal bélelt, barna bunda
s ráfagyott, elvásott koronák.
Januári éjen sétál a csend,
de lépteinek már nyoma vész,
a sárga lámpák összesúgnak,
s kalapjuk alatt ásít a fény...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Metta2019. március 12. 09:06
Csodálatos versednél szívet hagyok!
Szeretettel!
Margit
Reva012019. február 12. 20:53
Csodálatos! Gratulálok szívvel és szeretettel.
Zsuzsa03022019. február 12. 17:13
Nagyon szép, kifejező versedhez szívvel gratulálok: Zsuzsa
Dpilu2019. február 12. 12:07
Csodás képekkel tűzdelt verséhez gratulálok, szívvel olvastam.
Üdv István
lejkoolga2019. február 12. 05:45
Jól kifejezted érzéseid, kedves Pál!
Szívvel olvastalak: Olgi
donmaci2019. február 11. 21:41
Nagyon szépen versbe írtad. Szívvel Józsi
ereri2019. február 11. 21:31
''Amott kóbor eb kódorog,
esti vackát keresi épp,
a kis utcában bizton jóllakott,
hisz lógó nyelvvel mosolyog még.''
Kifejezőek és tartalmasak a képek! Gratulálok és nagy-nagy szívet hagyok mellettük - szeretettel, tisztelettel: E. E.