Szerző
Musztrai Anikó

Musztrai Anikó

Életkor: 51 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 52 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Musztrai Anikó

A folyóparton

A folyóparton ültem.
Már virradt a hajnal.
Az aranyló, langyos napsugarak
gyengéden simogatták arcomat,
amint a fényt elhozta a nappal.
Öreg csónakom ringott
egykor a folyón,
gondtalan voltam, és bolond.
Elkerült a bánat, a gond,
büszkén ültem a hajón.
Remények röptették szívemet,
ringatóztam lágyan
a szelíd folyó felett.
Most csak üresség honol bennem
büszkeség s remény helyett.
Felejtenék, de oly nehéz,
egy dal kél fejemben útra megint.
Ugyanaz a dallam újra meg újra
rabul ejt, magához szorít.
S nem vagyok elég merész,
hogy elengedjem végleg.
Hallom éneked.
Bár évek repültek el,
az emlék makacsul fogva tart.
A folyónál ülök szárnyaszegetten,
nézem az ócska, korhadt ladikot.
Nem szállok vízre már.
Alattam meredek a part.
Messziről hallom dalod,
de lelkem még hazavár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


aniko22(szerző)2019. február 21. 10:23

@Elmenni: Köszönöm!

Elmenni2019. február 14. 08:18

Az elengedés művészetét egy életen át tanulja az ember...
Az évek múlása a fájó képeket segít elengedni - letisztul, s marad a szépség... ezt őrizd meg szívedben!
Szívvel
Ém

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom