Szórás
Fáradt testemen végigcsöpög
az élet testszaga
nedves szivacsként
ajkaim néma együttlétet mímelnek
egymással-a világgal.
Megszeppenve nézek ki
üveges szemeim poros
függönyei mögül
zöld sár-fénnyel
pislognak rőt
hajkoronám halott ágai.
Lábaim virágai:
huncut térdek!
Aranyos hajnal-illatú
fülcimpák muzsikálnak
Ujjaim integetnek
szétszórt életeknek
hervadt ágyain.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. február 14. 16:50
Nagyon szép emlékezés versedhez
elsőnek gratulálok Szívvel
Feri