Szerző
Kelemen Norbert

Kelemen Norbert

Életkor: 28 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 91 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Kelemen Norbert

Az idő köre

Ha egyedül vagyok, néha átölel a sötét,
Érzem ilyenkor az idő szakadatlan körét.
Csak egy kis halvány fényt látok messze,
Kiút a melyből, talán valaki támogató keze?

Félek, hogy itt ragadok bent majd egyedül,
Elindulok hát felé, így döntöttem legbelül.
Távolból, mintha talán Nap sugara lenne,
Oly melegnek érzem, s elkápráztatja szemem.

Közelebb s közelebb érve hozzá, már látom,
Nem a Nap fénye, mit szememmel épp látok.
Mintha egy angyal ragyogna ki a sötétből,
S ragadna ki engem az idő töretlen köréből.

Gyönyörű, akár a réten nyíló virág a ködben,
Látványa azonnal a lelkemet fonja körbe.
Kitárja felém két kezét, s halkan hívogat,
Szívem most az egyszer nem érez kínokat.

Álom tán, vagy ez maga a valóság lenne?
Nem tudom, mit gondoljak, játszik az elme?
Csodás is lenne, ha igaz lenne látványa,
De félek, nem más csupán, mint káprázat.

Mikor megfogja kezem, valóság lesz minden,
Egyből elszáll a kétség, mit az imént hittem.
Nem káprázat Ő, s nem egy angyal jött hozzám,
Rögtön magamhoz térek, visszaránt a valóság.

Jobban megnézve látom gyönyörű két szemét,
Elmerülve benne szorítani kezdem kezét.
Magamhoz húzva szívem hevesebben dobban,
Szinte az egész testem egyből lángra is lobban.

Alakja, mintha mesterember munkája lenne,
Hasonló szépséget csinálni senkinek se menne.
Puhának tűnő ajka csókra invitálja enyémet,
Minden szunnyadó sejtem azonnal felébred.

Haja illata csodás, látványa pillanatkép szemnek,
Mintha napsütéssel együtt felhő borítaná az eget.
Bőre, mintha selyem lenne, oly puha és nemes,
Elképzelni se tudnám, hogy nem érinti kezem.

Ahogy hozzám szól, minden szava egy ének,
A legszebb orgona hangja nem cseng ily szépen.
Elkábít, elcsábít s magával ragad teljesen,
Két mondata között szinte teljesen elveszek.

Egy ilyen nő társasága minden férfi álma,
Megismerésével teljesült szívem minden vágya.
Akarom őt reggel, akarom a meg nem szűnő éjet,
Minden pillanat kezdődjön s vele érjen véget.

Kezemet fogva kivezet a sötétségből engem,
Az idő megáll, egyúttal el is indul majd vele.
Több, mint egy angyal, maga a megmentő nekem,
Csókot adva annyit: "Soha ne engedd el kezem!"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


HuliganNyulNolf(szerző)2019. február 20. 20:22

Köszönöm szépen :)

Zakeus2019. február 20. 19:05

Remek vers, gratulálok!
Gábor.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom