318-as szoba
Egy kórházi éjszaka - ébren
Sok évet gyűrve gyermekként sírt fel,
még mozdult kettőt gyönge teste,
még kért rebbenő, erőtlen kézzel,
aztán a pléh-doboz némán elnyelte.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
designo2019. március 15. 18:58
Ez pont elég.
Kicsikinga2019. február 24. 09:38
Jaj!
kicsikincsem2019. február 23. 17:32
Ennyi...
laszloklara2019. február 23. 12:44
Megrázó sorok
bardosedit2019. február 23. 12:24
Mély négy sor.
Szívvel:Edit
Elizabeta2019. február 22. 17:34
Dráma. Minden benne van.
Pflugerfefi2019. február 22. 09:38
Hát ....ilyen az elmúlás!
Szivvel! Feri.
JohanAlexander2019. február 22. 09:02
Imre, szomorú szívet hagyok.
maxika2019. február 22. 08:09
Drámai sorok!
A.
Törölt tag2019. február 22. 06:28
Törölt hozzászólás.
Zsuzsa03022019. február 22. 06:25
Megrendítő, ütős versedet szívvel olvastam. Kellemes napot kívánok! Zsuzsa :)
gypodor2019. február 22. 06:05
Ütött a négy sor!
Szívvel
Gyuri
Callypso2019. február 22. 05:53
Mennyi-mennyi mélység, mennyi szomorúság van ebben a négy röpke sorban a halálról, az életről, a sorsról... Őszinte együttérzéssel gratulálok, kedves Imre! Legyen békés, ihletben gazdag napod!
Törölt tag2019. február 21. 22:33
Törölt hozzászólás.
kevelin2019. február 21. 21:51
Valósághű versedhez szívvel gratulálok Kevelin
MaryLance2019. február 21. 20:55
Mély, kifejező vers, ami meglehetősen elgondolkoztatott. Szívvel olvastam. Mary
Sida2019. február 21. 20:46
Bizony szomorú minden halál, hiába tudjuk, hogy ez a vég. Szépen, visszafogottan, mégis kifejezően írtál róla.
♥
Si
SargaNarcisz2019. február 21. 20:38
Részvétem. Szívvel N.