Szerző
Tóth Ágnes (agnessa54)

Tóth Ágnes (agnessa54)

Életkor: 65 év
Népszerűség: 42 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 134 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Tóth Ágnes (agnessa54)

Az élet keze

A lét sorsot tart kezében
Csillagokat napot eget
Hajnalokkal születni kell
Búcsúzni minden esttel

Pillanatban ott van minden
S ami nagyban az kicsiben
Kezünkben tartott élet
Mégis oly kicsinyke

Néha törik néha elveszik
Keresed önmagadban a célt
Kezdet és vég mégis nehéz
Magad vagy reggel s ha jő az éj

Hajnal és est között
A nap sem gyűrődött
Lelked még nem volt törött
S nem adtad fel a cél előtt

Bot helyett éveidbe kapaszkodsz
Emlékeid lesznek takaród
S bár család el nem hagyott
Mégis gyarapszik magányod

Sorsunkba maradt a rohanás
Az időn túli kapkodás
Értelmetlen háborúskodás
Míg a szív egyszer majd megáll.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2019. február 23. 17:11

Szeretettel és szívvel gratulálok.
Ilona

Eci2019. február 23. 13:30

Kedves Ágnes! Szépen megírt soraidat szeretettel olvastam! Nagy 💓 et hagyok! Edit

szombati2019. február 23. 07:09

Igaz,szép versed megérint.
Nagy szívvel!
Szeretettel!
Tibi

molnarne2019. február 22. 22:24

Nagyon szép vers szívem hagyom szeretettel:ICA

41anna2019. február 22. 20:39

Igazán szép vers!
❤ 8. Melinda

Gyuri632019. február 22. 20:32

Szívvel olvastam szép versedet.

gypodor2019. február 22. 19:41

Szép vers
Szívvel olvastalak.
Gyuri

gypodor2019. február 22. 19:40

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

feri572019. február 22. 19:03

Az idő múlik gyors tempóban
Nagyon szép alkotás Ágnes tetszik
Szívvel, szeretettel gratulálok
Feri

anci-ani2019. február 22. 18:31

''''Bot helyett éveidbe kapaszkodsz
Emlékeid lesznek takaród
S bár család el nem hagyott
Mégis gyarapszik magányod

Sorsunkba maradt a rohanás
Az időn túli kapkodás
Értelmetlen háborúskodás
Míg a szív egyszer majd megáll.''
Így igaz kedves Ági!
Nagyon sok igazságot írtál meg remek versedben!
Gratulálok nagy szívvel, szeretettel:
Anci''

anci-ani2019. február 22. 18:30

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Gant_Elizabet2019. február 22. 18:07

Kedves Ágnes,
''Bot helyett éveidbe kapaszkodsz
Emlékeid lesznek takaród
S bár család el nem hagyott
Mégis gyarapszik magányod''
Kicsit szomorú a versed, de hát milyen legyen az öregedés? Remélem, akik körbevesznek, boldogsággal töltenek el.
Szeretettel, szívvel,
Elizabet

kokakoma2019. február 22. 18:00

Jól látod a kor múlását. Szívvel osztom. János

SzaipIstvanne2019. február 22. 17:38

Draga Agnes, szomoru szep versed szivvel olvastam.
''Bot helyett eveidbe kapaszkodsz
Emlekeid lesznek takarod
S bar a csalad el nem hagyott
Megis gyarapszik maganyod'' Hetvenen tul jobban erzem mirol irsz, mar a botba is kapaszkodok. Maria

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom