Szerző
Keszei István

Keszei István

1935. július 5. - 1984. január 26.
Népszerűség: 99 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 72 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. február 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Keszei István

Babits Mihály sírverse

Míg rossz gégémtől telt, nem apadt ki az ének
számból, amíg nem tömte a torkom a rák.
Bombák vad, huhogó huhogásában Ninivében
hirdettem, hogy Arest megveri mindig a dal.
Rákdaganattól elfeketült torkomból az ének
úgy kifehérlett, mint alvadó vérből a hó.
Mint Új leoninus-ban a metszet, félbeszakadt már
éltem - jaj, de korán! - éppen a sor közepén.
Hádesz nyirkában tüdőbajtól sorvad a költő.
Versem örök: nem felhőzi be hádeszi köd.
Még Danaidák nagy hasú hordaja megtelik, annyit
sírtok és pityeregtek a hantjaimon.
Szörcsögő könnyeitektől hízik rajtam a pondró,
gyászolgatásotoktól gyászba borul az ég.
Olvassátok hát Miatyánkom, én miatyánknyi
kurta időn belül, ám sírból a fényre török!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2019. február 24. 14:09

Kell ide szó?
Magáért beszél .
Nagy szívvel!
Tibi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom