Talány
Ma megint rémiszt a távol,
valahol messzi fényben
halkan szól egy A-moll.
Sötétben táncolnak az árnyak,
nem látszik, hogy öröm -
vagy gyásztáncot járnak.
Elébe sietnék az űrnek,
zajtalan messzeségben
gyertyalángok ülnek.
Megvakultam.
Csupán sejthetem, vársz-e még?
Tavasz közeledik: talán kivirul az ég.
Dunaharaszti, 2019. február 17.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jocker2019. február 27. 08:50
Jó lett a reménységed...
Gratula!
jocker/Kíber/Feri
Motta2019. február 26. 20:27
Biztosan kivirul.
Szép remény versedet szivvel olvastam
Motta
stapi2019. február 26. 12:53
Ez valóban a-moll... de nagyon szépen szól! :)
pete572019. február 26. 12:06
Nagyszerű vers, szívvel olvastam!
Margit
Kicsikinga2019. február 26. 11:27
Kifogástalan, jó vers!
Értő szívvel olvastalak.
gypodor2019. február 26. 10:39
Kiforrott stílus, egyedi gondolatok.
Tetszik a vers!
Szépen megírtad, átjönnek a talány titkai
Szívvel
Gyuri
szombati2019. február 26. 08:05
Kedves Edina!
Rég olvastam szebbet.
Egyénien kifejező,kiemelkedő,szép versed,nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is!
Üdvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi
feri572019. február 25. 23:26
Nagyon szép reményversed nagyon tetszik Edina
Szívvel gratulálok
Feri
Sanyipapa2019. február 25. 22:39
Tetszik
❤
Sanyi
nefelejcs2019. február 25. 20:47
Nagyon kifejező a versed, kedves Edina!
A kétségek között felmerülő kérdésre egyértelmű a válasz.
Igen, hiszen mikor, ha nem tavasszal.
Szeretettel gratulálok!
Anikó
Mamamaci402019. február 25. 20:24
Reménykeltő versednél örömmel hagyok szívet!