Szerző
Vers

A verset eddig 655 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. december 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Szűcs Krisztián

Álom

Felkeltem, és mit látok,
Esik az eső, és szomorkodom.
Erőt veszek magamon,
S iszok egy italt, hogy elmúljon.

Fejemben gondolatok cikáznak,
Minden nap csak Téged várlak.
De jobb később, mint soha,
S egyszer kopogtatsz nálam.

Szól a zene,
Könnycsepp születik szememben.
Meglátlak az ajtómban téged,
S csak annyit mondasz: Szeretlek!

Mosoly fakad arcomon,
A virágokat bimbózni látom.
Szirmot növeszt mindegyik,
S tudom, ez lesz, mi jelképezi.

Karodba borulnék,
De hirtelen a semmibe dőlék.
Majd rájövök, hogy mindez csak álom,
S a valóságban nem is Te állsz ott!

Kinézek az ablakon és mit látok,
Tényleg esik az eső, és szomorkodom.
Erőt már nem bírok venni magamon,
S szépen, lassan visszadöntöm fejem az ágyamon.

Majd csengetnek,
Szól anyum, hogy keresnek.
Te állsz ott, és ez a valóság,
S kimondod: Szeretlek Drágám!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom