Vass Erika

Senki és bárki

Látni akartam, tudni akartam,
Fontossá válni a zenekarban.
Hangszerem játszott, s lelkembe véste,
Elérünk együtt a végtelenségbe.

Hinni akartam, vágyni akartam,
Hittem a dalban, hittem a lantban.
"Örökké élünk" - búgta az Óda,
Szimfóniámat mészkőbe oltva.

Kérni akartam, sírni akartam,
De hegedűm húrja elcsüggedt halkan.
Fájtak a szavak, fájtak a színek,
Lelkem nem bírta e fekete rímet.

Élni akartam, vívni akartam,
De könnycseppem fénye megtört a kardban.
Tűrtem a harcot, s néztem az arcot,
Vége a műnek. Vállald kudarcod.

Ezernyi hóhért láttam szemében,
S mégis az egyetlen, ki nem vette vérem.
Kudarc, bűnbánás, szerelem, mámor...
Isten szemében ki lehet Ámor?

Szeretni tudni - nincs ennél szebb dráma.
Szeretni s tudni, hogy mindez hiába.
Érezni, remélni, hinni és vágyni -
Ki volna méltó rá? Senki és Bárki!