Szerző
Musztrai Anikó

Musztrai Anikó

Életkor: 51 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 62 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Musztrai Anikó

Anya fohásza

Tudom, itt vagyok életem delén.
De közel a nap, s megöregszem én.
Kérlek, ne gondold azt,
nyűg és gond vagyok csupán.
Csak elfoszlik lassan a mama,
mint túlérett gyümölcs a fán.
Mikor századszor mondom el
ugyanazt a történetet,
ne légy mérges,
tartsd meg türelmedet.
Mint ahogy én figyeltem rád,
mikor édes szavakkal ismételtél
minden mondatot,
s fecsegett kicsi szád.
Amikor a parkban ülök egy napon,
s ezredszer kérdem én,
mi az, mi a fűben ugrál,
mondd századszor is el,
mama, csupán egy kis veréb.
Ha fáradt lábam nem bír lépni már,
emlékezz, hányszor vittelek karomban,
mikor lábaid elfáradtak
az első lépések után.
Ha már nem értem meg, mit tőlem kérsz,
kérd hát sokadszor is,
és nem baj, ha félsz.
Elmegyek aztán az utolsó útra,
ahová nem kísérhetsz tovább.
Ne állj majd sírom fölött engem siratva,
ne égesse szíved a hiány, a vágy.
Mert nem ott leszek, nem alszom el.
Én leszek a lágy, őszi szél,
mely suttogva dalolja kedves éneked,
s neked új titkokat mesél.
Tudd, én vagyok a sok kis szikra a havon,
mely édesíti a tél fagyos ridegét,
hogy ne fázz, ha vándorútra kélsz.
Veled leszek az éjszakában,
az ezer csillag fénye is én vagyok,
mi utat mutat a sötét éjben.
Tudnod kell, mindez én vagyok.
S ahol a tengerek a partot mossák,
a sok lábnyom a homokban mind enyém.
Mely átvezet téged minden nehéz napon.
Ott leszek mindig a csendesen köröző
madarak szárnyai alatt,
s ledöntök előtted minden falat,
hogy ne legyen előtted semmi gát.
Ültess mellém egy pici fát.
Ott susogok majd ágai között,
s kis pilleként feletted körözök.
A hajnali harmat,
mely a friss füvön csillog,
mind, mind én vagyok.
S a vakító napfény érett búza fölött.
Mindig körötted ragyogok.
Mert örökké veled leszek,
nálad maradok.
Mellőled senki el nem űz.
Ne félj hát, ha testem majd
a föld alatt pihen.
Nem kell, hogy gyászolj
apró sírdombom felett.
Nem kell rá virág, koszorú.
Mert nem haltam meg, nem ott vagyok.
S ha eljön a pillanat, mikor
te is távozol,
ne gondold, hogy elmész,
mondd azt, hozzám érkezel.
Ott várlak, hol ezer csillag ragyog,
Mely odáig utat mutatott.
Várlak, együtt leszünk.
Addig légy boldog, békés, szabad,
fáradt karom ölelése mindig rád vigyáz.
Szeretetem meleg fénye
lelked körül kicsi ház.
Tudnod kell, ott csupán
törődött testem pihen a föld alatt.
Az már nem én vagyok.
Én leszek a szellő, a Hold, a Nap,
mely csak téged figyel,
s követi lépteidet
a lassan pergő évek alatt.
Ne sírj hát, s ne fájjon a pillanat,
mikor távozom.
S mindent, mi volt, hátra hagyok.
Mert nem alszom, mindig élek én,
s körötted mindenütt ott vagyok.
Tudom, átutaznád a világot,
hogy még egyszer megtalálj.
De menj bátran utadon.
És soha meg ne állj!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom