Szerző

Maár Bence

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 107 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Maár Bence

Találkozó magammal

Ülök a holdfényben egymagam,
Azt hinné az ember, gondtalan,
Viszont közben csak hontalan,
Eltűnt a szemekből nyomtalan.

Körbenézek, és tisztán látom,
Az utca fénye az én barátom,
Árnyak kelnek fel a láthatáron,
Jönnek felém négykézlábon.

Megállnak és néznek rám,
Mosolyognak netán?
Ekkor gondolataim kilépnek,
A lámpák hirtelen kiégnek.

Nem őriznek már a fények,
A sötétség lepi el szívem,
Elég rút hozzám ez az élet,
Kiszöknek belőlem a színek.

Ezek az árnyak már közel állnak,
Egyetlen reménysugárt várnak,
A Hold fénye vet nekik gátat.
Mintha a lelkembe látna.

Semmit se látok, már fázom,
Átfagyott teljesen kabátom,
De kitartok, türelmesen várok.
Jöjj el te, kedves Barátom!

2019. február 24.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


fodoristvanne2019. május 3. 12:24

Kedves Bence!
Nagyon tetszik versed címe, s bizony, éltünk során a legtöbb időt saját magunkkal töltjük!
Kívánom, hogy légy mindig nagyon jó és hű magadhoz!
Második szívvel, szeretettel: Erzsike

Polacek_Mate2019. március 5. 21:57

A cím nem igazán találó, de a vers nagyon jóra sikerült.
Különösen jók benne a rímek. Élvezet volt olvasni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom