Szerző
Thomas. J. Kun

Thomas. J. Kun

Életkor: 24 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 214 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Thomas. J. Kun

A szív

Valamikor még büszkén dobogott,
Mára már szinte teljesen elhallgatott.
Fel-feldobban egy-egy percre,
De nincs senki, ki őt keresse.
Szilánkjai már a húsba martak,
Körülötte hemzsegnek már a varjak.
Várják, lehelje ki lelkét,
Hisz ők már érzik a végét.
Utoljára még dobban értük egy nagyot.
Miért? Hisz mindegyikük elhagyott.
A válasz nagyon egyszerű,
Értük élt, valószínű.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Tobykun(szerző)2019. március 4. 17:31

Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat :)

kicsikincsem2019. március 4. 10:34

Szívvel gratulálok a vershez.
Ilona

feri572019. március 4. 06:41

Nagyon szép alkotás Thomas
Igazi remekmű, Szívvel gratulálok
Feri

ambrus.magdolna2019. március 3. 19:34

Nagyon megviselt ,szerelmi csalódottra utaló versed:szomorúan-szép!
Gratulálok, szívből-szívvel:Magdi!

NagyKonczDavid2019. március 3. 18:05

Nagyon tetszik e vers, jól strukturált, passzoló hangulat. Egy melankólikus vers. Szomorú es boldog, mint az életünk, mégis van benne valami, amitől a tanulság is benne van.
Dávid

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom