Szerző
Vers

A verset eddig 176 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lázár Dávid (David89)

Írtam egy verset gondolatban

Írtam egy verset gondolatban arról, hogy mit is hagytál itt.
Amit csak lehetett, felsoroltam.
Körültekintően és precízen, szépen, sorban.
Aztán, mikor az utolsó sor végére értem, egyszerre megtorpantam.
Belém hasított a felismerés, és ott és akkor végre megértettem:
Te nem a versben felsoroltakat hagytad itt, hanem engem.

Engem és lényemben azt a megfoghatatlan,
érző és lélegző, leírhatatlan valamit,
ami minduntalan önzetlen arra késztetett, hogy...
Szavakba öntselek.
Hogy megőrizzelek.
Hogy dalba szőjelek és elénekeljelek.

Hogy virágot hozzak neked,
és nemcsak akkor, ha veszekedtem veled.
Hogy megcsókoljalak itt és ott akkor is,
ha haragszom, vagy épp túl makacs vagyok.
Hogy szakadó esőben eléd menjek,
mikor az ernyődet itthon felejtetted.

Hogy felpumpáljam a biciklidet,
ha az útközben eleresztett,
hogy enni, inni hozzak neked, amikor ezt kéred.
Hogy fürdővizet engedjek neked vigyázva,
hogy forrót, és ne csak kéz-meleget.
Hogy aggódjak, ha "már réges-rég itthon kellene lenned".

Hogy egy fárasztó nap után kimossak,
vagy épp megfőzzek helyetted,
hogy ápoljalak, mikor betegen fekszel.
Hogy megmasszírozzalak és simogassalak,
mikor fáj a hátad vagy a fejed.
Hogy betakarjalak, hogy meg ne fázz,
S ha megbántottál, akkor is megbocsássak neked.

Hogy olykor féltékeny legyek,
hogy mérgemben kiabáljak veled,
majd még büszkeségem ellenére is azt mondjam:
"Sajnálom. Bocsáss meg, kérlek."
Hogy még magamat is legyőzzem érted.
Hogy csak akkor aludjak el,
ha már jó éjt kívántam neked.

Hogy fából nyakláncot faragjak neked,
majd mielőtt összeragasztanám,
benne egy gyűrűt elrejtsek.
Egy gyűrűt, ami épp a méreted.
Aminek létezését még csak nem is sejted.
És hogy meglepődsz majd, ha azt mondom:
"A nyakláncod... törd csak ketté, kérlek."

Hogy átemeljelek a küszöbön,
miután kimondtuk, hogy...
Vagyis, hogy... Nem, mert ez nem történt meg.
Át én nem emelhettelek, mert... elmentél.
Elmentél, és nem hagytál mást, csak...
Engem.
Engem és a betöltetlen űrt bennem és körülöttem.

De az űrön kívül hagytál még valami mást.
Valamit, ami úgy hiszem, napról napra tart engem életben.
Valamit, ami megfoghatatlan. Ami érző és lélegző...
Amiért én erre világra embertestet növesztvén megszülettem...
Valamit, minek neve nem más: Szerelem.
Bárcsak tudnám, miként tudsz élni nélkülem,
ha nekem nem megy,
ha nélküled én nem élek, pusztán létezem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. március 5. 17:38

Szép vers sok szép, őszinte érzéssel.
szivvel olvastalak
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom