Tavaszi szerelem
Tavasz, mily szép és édes,
Az elején talán kicsit éles.
Aztán valahogy megleled,
Boldogság a messziben.
S hogyan telnek órák köztetek,
Egymásnak nézői lesztek.
A pillanat ereje rettentő,
Az érzése felemésztő.
Vágyban égve, pillanatot várva,
Ahogyan az ablakban egy árva,
S talán nem is sejtik sokan,
Hogyan csap sors arcon.
Távolban szövődött s ott ért véget,
De bele az érzés, név, beleégett.
Szélben súgja majd az éjjel neked,
Várni foglak, hisz szívem tiéd.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szombati2019. március 11. 17:57
Szép ez a tavaszi szerelem.
Csodásam megírtad.
Versed,nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is!
Údvözlettel!
Tisztelettel!
Tibi