Duna
Ember a vízben
Parttalan szél-rázta rojtok,
Fésületlen, kusza hálók.
Szél-fútta, kócos halászok...
Hal csüng egy dróton,
S a mólón száraz ág,
Ropogva rálép egy halász.
Tört fény csillog és vibrál,
Böjti vagy nem, de fúj már
A szél, dorgálja parttalan
Partját, felhőre prüszköl,
Kövér, hangtalan dajkál,
Zsebkendőt lóbál a táj.
Magam középen fekszem,
A víz elzúg felettem.
Most lassú szemét
Rám veti, ponty pikkelyét
Érzem, háló vonul az árral,
Valaki kiált kezében szákkal,
Valaki mozdul, az arcán
Szája, mint piros, fehér kerék,
A vízben már a mentőöv,
Valaki húzza, derék kezében
Életem lepergett rég...
- Ember a vízben!!!
- Hiszen én itt élek! - mondom.
A Duna az én otthonom,
Nyomott hangjukban a könny
A leplezetlen nyugalom,
Beborul a vízbe, úszik,
Kapál, merül, felém csúszik,
Átkarol, mintha velem
Akarna lenni, egyszer csak
Elmerül... - Ember a vízben!!!
- Morajlik minden, s alant
Velünk az ár, s fent a hang,
Mint zengő lélekharang,
Kört jár a háló, s benne a
Sok-sok hal...
Húzzuk ki gyorsan, hisz
Ember a vízben, most
Vajon kinek hisz a sok
Halász, mikor a Duna
Visz, s megint csak a
Hang szól, Ember a
Vízben...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Filemon(szerző)2019. április 17. 22:22
Köszi Márk..:)
Filemon(szerző)2019. április 17. 22:21
Köszi Andrea 30..;)
SzilajMark2019. április 17. 18:57
Gratulálok remek versedhez! Szívet hagyok nálad. Követőmben figyellek.
Márk
Andrea302019. április 17. 18:52
Gratulálok remek versedhez! Követőmben figyellek. Szívvel olvastam Andrea. 🤗
Filemon(szerző)2019. április 17. 18:51
Köszi Miki..;)
Mikijozsa2019. április 17. 18:09
gratulálok a vershez nagyszerű szép költői sorok ezek, nagy szívet hagytam
Filemon(szerző)2019. április 14. 21:53
Kinek
Filemon(szerző)2019. április 14. 21:53
Kedves Madaras,
Ha segíthetek.., te biztos tudod kinak a jelképe a hal...;))
madaras2019. április 13. 16:58
Kedves Filemon /
''A szél, dorgálja parttalan
Partját, felhőre prüszköl,
Kövér, hangtalan dajkál,
Zsebkendőt lóbál a táj.''
''Magam középen fekszem,
A víz elzúg felettem.
Most lassú szemét
Rám veti, ponty pikkelyét''
''Beborul a vízbe, úszik,
Kapál, merül, felém csúszik,
Átkarol, mintha velem
Akarna lenni, egyszer csak
Elmerül... - Ember a vízben!!!
- Morajlik minden, s alant
Velünk az ár, s fent a hang,
Mint zengő lélekharang,''
Talán tévedek, de a versed egy kicsit a megszemélyesített Duna és egy fuldokló ölelkezéséről is szól. Az idézett sorok nagyon sokat mondóak - szívvel gratulálok.
Filemon(szerző)2019. március 15. 19:23
Örülök Kicsikinga, a szimbolizmus nem könnyû terep kevesen olvasnak a sorok közt..köszi h itt voltál..;)
Kicsikinga2019. március 15. 14:11
Nagyon tetszett a versed!