A nagy semmiben
Juhászlegény a pusztát járja,
őneki ez a hely hazája.
A jószágokat lassan hajtja,
hisz mestersége nem egy hajsza.
Életében azt utálja,
hogy senkije, csak kutyája
van neki a nagy semmiben,
ezt mégis hagyja ennyiben.
A Nap halad az égen,
s ők is haladnak szépen.
Szegény legény fejét töri:
"Az élet miért ördögi?"
Odahaza bús babája
szakadatlanul őt várja.
Hiába, mégsem jön máma,
ellepte ágyában álma.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kincseshaz2019. március 16. 10:05
Kedves Dávid ! Valóban népdalszerű alkotást írtál egy juhászlegényről.
Tetszik az alkotásod, de megjegyezném, hogy sok kiegyensúlyozott, boldog pásztort ismerek.
Szívvel gratulálok. Ilona
GreyMouse2019. március 15. 11:21
Kedves Dávid!
Népies hangulatú remek vers. Picit visszarepít az időben és ez kellemes élmény. Elismerésem tartalmas alkotásodhoz.
Tisztelettel: GéeM.
feri572019. március 15. 06:21
Nagyon szép vágyakozásversed
Szívvel jelölöm kedvencnek.
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél Üdvözlettel
Feri
anci-ani2019. március 14. 23:13
Szomorú, szép versedhez kedves Dávid szívvel, szeretettel gratulálok:
Anci