Szerző

Hebők Anna

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 47 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Hebők Anna

Az éj

Az éj leple gyöngéden takar be engem,
S bársonyosan körülöleli törékeny testem,
Hűs takarója védelmezően fonódik körém,
Míg én mit sem sejtve pihenek ölén.
Lágyan simogatja arcom és hajam,
Miközben szájából kiszáll egy újabb (kis) dallam,
Álmaimat ezzel védelmezi,
Majd lassan ki is színezi.
De egyszer csak nagyot csattan és dörren,
Villámok cikáznak körülöttem.
Ezzel véget vetve álmaimnak,
És bár visszahívna, mindhiába.

Már nem lenne könnyed és gyöngéd a leple,
És bársonyos, ahogy öleli a testem,
Hűs takarója ijesztően fonódik körém,
És nem tudnék újra megpihenni ölén,
Már más dalokat dúdol énnekem,
Melyek felgyorsítják szívverésemet,
S lassan szétszaggatják gyönge kis szívemet.

Az éj, mi régen altatott,
Most felkeltett és itt hagyott,
Lassan elment mindenestül,
Én meg itt remegek védtelenül.

2018. július 8.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. március 15. 21:36

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom