Szerző

Maár Bence

Életkor: 18 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 44 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Maár Bence

Fejemben jártam

Egyedül állok egy sivár, élettelen mezőn,
Sötét fellegek gyűltek össze a harcmezőn,
Pontosabban nem rajta, hanem felette,
Az enyhe kék színű égboltot befedte.
Félek, de nem tágítok, a Pajzsom a barátom!

A föld alattam megindul s kettészakad,
Szívemben a vér nyomban kereszt szalad,
A szakadék belsejében izzó lávakövek,
Feltör azonnal belőle a gyáva tömeg.
Félek, de nem tágítok, a Kardom a barátom!

Ismerősnek látszanak nekem a lények,
Kiderült, hogy csak az agyam szüleménye,
Saját magamnak vetek szörnyű gátat,
Véget vetek e pesszimista vágynak.
Félek, de nem tágítok, a Remény a barátom!

Hirtelen eltűnt innen, mi bánt engem,
Kitisztult az ég s győzelmem zengtem,
Kisütött a nap, szikrát ver a folyóra,
Felszökkenek én egy kis hajóra.
Nem félek már semmitől, én vagyok a Teremtő!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom