Szerző

Ivelente

Életkor: 18 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 37 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Ivelente

De az az egy...

Találkoztunk, igaz, még csak egyszer,
De az az egy legyen még ezerszer!
Úgy éreztem, mintha nem volna más,
Az idő megállt, s mienk a világ.
A külvilág megszűnt, csak te voltál,
Bársonyhangoddal elvarázsoltál,
S ígéző szemed részegítő mámora
Elrepített messzi egy helyre, hol a
Felhők képei a tengerrel összemosódnak,
A Nap és a Hold pedig összefonódnak...
Ott voltam én bájadtól bódultan,
Futkározó érzelmektől csordultan.
Úgy éreztem, ez lehet a boldogság...
Szemeimben mégis a könnysokaság
Tolakodott, hogy kiszökjön börtönéből,
Megszabadulván végre a sötétségtől.
És én csak sírni akarok, szipogni,
De a kezed akarom közben fogni,
Könnytengeremben együtt elevezni,
Megölelni, szemeidben révedezni...
Csak hüppögni együtt, néha-néha nevetni,
A közös csöndet némán élvezni,
Míg az élet elszalad mellettünk tova,
És nem lesz már olyan hely, hova
Menni akarnánk, hisz az időnk lejár
Kéz a kézben, és már csak az Úr vár,
Ha vár, de ha nem vár, már nem fáj,
Hisz közös életünk volt az a báj,
Mi más embernek lesz a Mennyország...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom