Szerző

Laczkó András

Életkor: 37 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 85 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

111111, kekflamingok, 1 láthatatlan tagunk

Laczkó András

Válaszút

Sosem volt kenyerem a szaftos reklám,
Nem dörgölőztem másokhoz alkalomadtán,
Megbecsült író vagyok a mindennapi harcban,
Sem kés, sem villa nem pótolhatja pennám.

Szúrok, vágok, rapírom lándzsaként szárnyal,
Vért fakaszt, piros mesterjelként színezi a vásznat,
A megbocsátás nem jár kéz a kézben nálam,
Mert minden lélek megvehető, akármennyi is az ára.

Egy biztosnak hitt ígéret talán csillogó érmék,
Zablával kényszerített, dacosan zsaroló önarckép,
Szívnek utolsó dobbanása, s a léleknek 21 grammja
Mindazt elmondja, amit elárultál magadban.

Páratlan az emberi akaraterő, mikor a vég elér,
Hamis menekülőutat képez a becstelen tér,
Árnyak, emlékek, és hazug emberek mosolya
Mutatja az utat a kietlen, üres fekete-lyukba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


donmaci2019. március 20. 21:07

Remek versedhez szívvel gratulálok. Józsi

1111112019. március 20. 19:51

''Páratlan az emberi akaraterő, mikor a vég elér,
Hamis menekülőutat képez a becstelen tér,
Árnyak, emlékek, és hazug emberek mosolya
Mutatja az utat a kietlen, üres fekete-lyukba.''
Kemény sorok, jó vers, szívvel: Piroska

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom