Szerző

Balla Cia

Életkor: 19 év
Népszerűség: 27 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 123 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. március 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Balla Cia

A huszonegyedik század haldokló virága

Részeg szavak sokasága
Sírva nyomja lelkemet,
Hazug szavak mézes máza
Téveszt meg most engemet.

Üresen hagytál, mint gyomromat az ész,
Nélküled már, mint jég s rajta a lék,
De legalább egy dolog, már agyamba nem térsz,
Helyetted van, mit gondolok: káposztafőzelék.

A huszonegyedik század haldokló virága vagyok én,
Újra itt vagyok, de nélküled szívem üres,
Újra itt hagytál, hányszor lesz még?
Hányszor már, eszem mindenben Téged keres.

Eső zuhog, s most füst ízű a füst,
Tömény szaga van, dohog belül,
Vonatkerekek zaja kerek, színezüst,
Zakatol, s érzem, nincs keresnivalóm, fáj, majd elül.

Hova lépsz, s miért ily könnyedén?
Az alvás már halovány allegóriaként,
Reszketve csap, az éjszaka már versbé,
Nélküled élni hogyan, mondd, miként?

Helyem keresem holdvilágos kert alatt,
De mit elvetnék, mag, csak rothadt,
Fullánkja megmaradt,
Alhatnék én, alhatnék száz csillag alatt.

Budapest, 2018. október

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom